Sosem éltem kísértet házban, de az anyukám igen, még tínédzserként. Az utcában más házakban is történtek különös dolgok. Néhány házzal odébb élt egy férfi a családjával. Egyik este, az egyik gyerek erős fejfájással feküdt le. Következő nap nem ébredt már fel. Meghalt aneurismában.

A temetésen a család elvonult, hogy a tragédiáról emlékezzenek, az apa megkérdezte a nagybácsimat – anyukám testvérét – hogy nézze meg a háziállatokat. Anyukám és apukám (akkor még randiztak) elmentek a nagybácsimmal. Anyukám hallotta, hogy van egy nagy zongora és játszani akart rajta, apám pedig ekkor állatorvosnak tanult.

Miután beléptek a házba, a nagybácsim és apám elindult az alagsorba, hogy megnézzék az állatokat, és anyám a földszintre ment a zongorához. Játszott, még valami meg nem simította a bokáját. Azt gondolta, hogy egy macska, ami feljött az alagsorból és odament hozzá. Majd újra játszani kezdett, aztán újra érezte, hogy valami hozzá ért. Lenézett, de nem látott semmit. Megint zongorázni kezdett. Érezte, hogy egy kéz erősen megragadja a lábát. Az alagsorba rohant, hívta a nagybácsim és az apám, és megvárta még oda érnek. Mikor mindannyian kimentek, a nagybácsim megkérdezte anyámat mi a baj.

Elmesélte mi történt, és fal fehér lett. Nagybácsim elmondta, hogy a gyerek, aki meghalt, egy játékot játszott az apjával. Mégpedig azt, hogy ,iközben zongorán játszott az apa, a kisgyerek bekúszott a lába alá, megragadta a bokáját és fel-le nyomta a lábát a pedálon.